
Hidegkuti is volt olyan, mint Messi.
Hidegkuti is volt olyan, mint Messi – Sándor Csikar a tehetségekről és a hazaszeretetről
Akadémiát neveztek el róla, sőt, ha nem lenne annyira szerény azzal is büszkélkedhetne, hogy a mai napig Csikar-szögként emlegetik a magyar labdarúgásban az alapvonal közeléből kapura vágott labdákat. Az Aranycsapat Öröksége Alapítvány munkatársa Sándor Károllyal beszélgetett.
Tizenhét évig játszott az MTK csapatában. Az együttessel három bajnoki címet nyert, KK-győztes és KEK-döntős volt. Az Aranycsapat időszakában többször is szerepelt a válogatottban, de a nagy sikereknek nem volt részese. A helsinki olimpián nem vett részt, a svájci világbajnokságon az utazó keret tagja volt, de végül a 22-es keretbe nem nevezték. Később 1958-ban a tizedik, 1962-ben az ötödik helyezett csapat tagja volt. 1964-ben Európa-válogatott volt, sőt azzal büszkélkedhet, hogy ő lőtte a magyar válogatott történetének ezredik gólját. Hetvenöt válogatott fellépésén huszonhét gólt szerzett.
Az MTK fiataljai berobbantak az élvonalba, mit szól a csapat teljesítményéhez. Volt, hogy vezették is az NBI-et.
– Jó csapat, jó csapat, de egyelőre még csak középcsapat az MTK. Sok idő kell még, hogy igazán ütőképes gárda formálódjon. A kezdet mindenesetre bíztató…
Ezt mondták annak idején az Ön pályakezdésére is. A Móravárosi Kinizsi csapatát hagyta el 1947-ben az MTK kedvéért, igaz édesapja azt szerette volna, ha a Fradiba igazol! Miért választotta az MTK-t?
– Ezek a dolgok már régen történtek, az MTK-nál a legjobb helyre kerültem. Fantasztikus közeg vett körül, remek játékosokkal. Szép emlékeket őrzök azokból az időkből. Én mindig azt mondtam, csodálatos helyre születtem, itt éltem Magyarországon, mi kell ennél több? Van ennél az országnál csodálatosabb hely?
Igaza van, Magyarország csodálatos hely, de talán a futball nem annyira csodálatos, mint egykoron volt. Követi a világ futballját? Mit gondol, amikor látja a külföldieket focizni?
– Nézek-e meccseket? Nem, minden meccset nézek, de ahogy figyelem a játékosokat, mindig beugrik valami. A jó múltkor a Cristiano Ronaldót éltették a Manchester City ellen, vagy Messit is gyakran. Tényleg remek labdarúgók, csak erre mindig azt mondom, és elhihetik nekem, hogy Puskás, Kocsis és Hidegkuti is volt ilyen focista, mint például az argentin, vagy a portugál. Meccseket döntöttek el egedül is, és ennél nincs fontosabb.
A mai magyar válogatottban azonban már nem igazán találunk ilyen fénylő csillagokat. Ön szerint miért?
– Azért mert gyengébbek a játékosok, és talán magukkal szemben sem türelmesek. A tehetségeket eladjuk túl korán, ahelyett, hogy öt-hat évig itthon rúgnák a bőrt, összekovácsolódnának a többiekkel…A tehetségek maradjanak itthon és ha küzdenek majd becsülettel biztosan remek labdarúgók lesznek. De erről inkább ne beszéljünk, én nem szeretek kritizálni senkit. A pályán sem kritizáltam és idős fejjel sem szívesen teszem ezt. A kommunista rendszerben nehéz volt kimenni, most meg már mindenki megy…
Csodálatos pályafutás áll Ön mögött. Maradt hiányérzete, amit így utólag visszatekintve talán másképpen csinálna?
– Nekem szerencsém volt, abból éltem, amit szerettem. Ha nem focizom nehezebb lett volna, ezt tudom. Egy Hidegkutival, egy Kocsissal játszani, szó szerint élmény volt. Kidobták a szélre, pontosan, nem kellett, hogy kitörjön a derekam, én meg, ha kellett visszagurítottam, ha kellett mentem előre. Nagyszerű válogatottunk volt, remek labdarúgókkal…Ha kimentünk a pályára, tudtuk, mi a dolgunk.
Ön soha nem gondolt arra, hogy elhagyja az országot?
– Sok helyre hívtak, hajjaj, mennyi helyre. De hogy kik és miért az már talán nem is érdekes. De nem mentem, nem tudtam nyelveket, és nem is igazán vágytam külföldre.
Ezért nem ment, mert nem beszélt nyelveket?
– Na, jó, persze hogy nem ezért. Szeretem Magyarországot, a tudásomhoz, tehetségemhez képest én egy szerencsés ember vagyok. És ezt komolyan mondom, a szerencse, az nagyon kell az élethez és a labdarúgáshoz is. Higgye el, ez az igazság, én pedig mindig csak az igazságról beszélek…
Hogy érzi magát, hogy telnek mindennapjai?
– A sebességem kicsit megkopott, húsz gyógyszert szedek naponta, de ne is várja, hogy panaszkodjak, mert nem fogok. Mondom, én egy szerencsés ember vagyok…