Aranycsapat Öröksége Alapítvány

Elment a Jenő – pályatársak búcsúznak!

Elment a Jenő – pályatársak búcsúznak az Aranycsapat hátvédjétől.

Buzánszky Jenő halálával korszakos egyéniség távozott közülünk. Az egykori pályatársak megrendülten emlékeztek a legendára.

Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor – sorolja csak úgy magának Várhidi Pál.

–       Elment a Jenő, ő ment el utoljára – mondja az egykori pályatársa, aki 1953-ban a kispadon izgulta végig a londoni 6:3-as diadalt.

Várhidi Pál azt mondja, Buzánszkyt kemény védőmunkája miatt mindenki elismerte a válogatottban.

–       Jó játékos volt és könnyen tudott alkalmazkodni is, ami nagy erény volt abban a csapatban. Kezdetben elődfordult, hogy valaki vidékről bekerült a válogatottba, a többiek pedig beszólogattak neki, de Jenőt hamar megszokták. Egy idő után elmaradtak a zrikák és mindenki elfogadta, hogy egyedüli vidéki játékosként Jenő is a csapat része. Stabil volt a helye a kezdőben, nagyon sokan irigyelhették a játékát.

Tóth II. József az 1954-es világbajnokságon egy csapatban játszott Buzánszkyval. Bozsi bácsi büszkén mesélte történeteit, sőt büszkén mutatta volna világbajnoki érmét is, ha időközben el nem lopták volna tőle a medáliát.

–       Jenő egy nagyon szimpatikus, aranyos jó gyerek. Nem bántott soha, senkit. Milyen játékos volt? Nagyszerűen helyezkedett, gyors volt, és jól kamatoztatta azt, hogy korábban a csatársorban futballozott. Ő mindig arra volt felkészülve, hogy a Bozsik mögött játszik, Cucu pedig mindig támadott, így sokszor egyedül maradt a Jenő! De általában megoldotta, hiszen kitört belőle a csatárvér, fel tudta a labdát hozni, nem vagdosta előre. Persze, abban a csapatban senki nem vagdosta el a labdát, mert akkor már baj lett volna, az Öcsi balhézott volna.

A Csepel egykori játékosa azt mondja, Buzánszky halálával lezárult egy korszak a magyar futballban.

–       Szerintem nem lesz még egy ilyen csapat, a magyar futballban, mint az Aranycsapat volt. Nem hiszem, hogy születnek még olyan játékosok, akik ennyire tudnak focizni és ennyire segítik, kiegészítik egymást. Itt ugyanis ez történt, valakinek nem ment, tapsolt a másik: nyugi, kicsi, segítünk. Nem ment a védelemnek, rúgták a csatárok elől, vagy fordítva. Bevallom, én is istenítettem őket. Amikor először szóltak, hogy kerettag vagyok, sőt játszom is, el sem akartam vállalni. Aztán Sanyika, a Kocka azt mondta az öltözőben: ne viccelj, mennyit fociztunk együtt az ifiknél, hát megy ez itt is. Ment, úgy ahogy ment. A legendás Aranycsapatba is épültek be mások, csak az már nem az a csapat volt – zárta mondatait Tóth II.

Aztán amikor kikísért, az ajtóban még megállt és kicsit félénken azt mondta:

–       Bocsássatok meg, hát nem vagyok egy Puskás, de köszönöm, hogy itt voltatok, és vigyázzatok hazafelé. Csúszik az út…

Majd amikor búcsúzunk, az ablakból még mosolyogva integet. Mi pedig elköszönünk, az 1954-es vb ezüstérmesétől. Már csak ők ketten mesélhetnek nekünk, arról, milyen is volt az a legendás, berni világbajnokság…

 

 

a

Tue ‒ Thu: 09am ‒ 07pm
Fri ‒ Mon: 09am ‒ 05pm

Adults: $25
Children & Students free

673 12 Constitution Lane Massillon
781-562-9355, 781-727-6090

Translate »