Elhunyt Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa
Elhunyt Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa
– ” Védhettél volna valamit, Gyula! Csak ott álltál a kapuban „– mondta Buzánszky Jenő.
– ” Mintha te álltál volna épp előttem, Jenőkém ” – válaszolt azonnal Grosics Gyula.
Így élcelődtek ők minden találkozásukkor. És minden régi emlékben ott lapult megannyi szeretet, jókedv, törődés. Buzánszky Jenő sokszor kérdezte tőlünk: mit tudtok a Gyuláról, hogy van? Aztán figyelmesen hallgatta a híreket…
Ahogy 2014. június 13-án is.
– „Örökre a barátom marad” – mondta fájdalmas hangon Buzánszky Jenő, a csapattárs, a jóbarát, Grosics Gyula halála után.
Nekünk, az Aranycsapat Öröksége Alapítvány tagjainak pedig örökre példakép marad. Főtitkárunk, Kolláth József két hete kereste fel otthonában Gyula bácsit. „Most gyere, ha akarsz, most tudlak fogadni” – mondta, majd mesélt.
– „Megint a 3:2-vel álmodtam – mondta szomorú arccal Gyula bácsi. – Jön a 60. évforduló, én meg gyűjtöm az erőt az emlékezéshez. Még mindig nyugtalanít az az egész, a meccs, a gólok. Persze, a fiúk is sokszor mondták, ne idegeskedj, te csak kapus vagy, nem játékos.
Ezeket a szavakat persze már mosolyogva mondta Gyula bácsi, de szemében valami megmagyarázhatatlan szomorúság volt mindig, ha az 1954-es eseményeket idézte fel. Még mindig azokról a gólokról álmodott, a német himnuszról, Rahn öröméről…
A németországi megemlékezésre már nem tartott Buzánszky Jenővel. Itthon maradt. Örökre. Álmában érte a halál. Abban az örök álomban, ahol már nem kell erőt gyűjteni az emlékezéshez, ahol már az egykori játszótársak is segítenek, ahol örökre eltörpül a nagy meccs, nagy fájdalma is…
A felejthetetlen csapattársak gyűrűjében beszélgetve a legendák végre megsúghatnák neki, hogy tényleg elhihesse: nagy kapus és csodálatos játékos volt.
Búcsúzunk Alapítványunk tiszteletbeli elnökétől. Az Isten nyugosztalja a Fekete Párducot…
