Aki azzal is legenda lett, hogy lesérült!
Aki azzal is legenda lett, hogy lesérült! De kicsoda ez a Faragó?
Profiként csak a Honvédot szolgálta. A magyar futballnak egy olyan korszakában, amikor nem volt egyszerű élvonalbeli klub gólvonalára állni. Hát még bekerülni a válogatottba. Faragó Lajosnak mind a kettő sikerült. A 81 éves, kiváló kapus pályáját elevenítjük fel.
Faragó Lajos háromszor szerzett bajnoki címet a Honvéd kapusaként. A válogatottakat bemutató Alberttől Zsákig kiadvány találóan ezt írta róla: „Jó fizikumú, megbízható, bátor kapus volt. Pontosan helyezkedett, kitűnően öklözött, kifutásai is általában sikerültek. Grosics árnyékéban sokáig a tartalékok keserű kenyerét ette.”
A hálóőr pályafutásának kezdetéről ezekkel a sorokkal emlékezett meg a Labdarúgás című folyóirat:
„Lali fiam, ugorj le ide a közelbe és szedj egy kis füvet a tyúkoknak – szólt a szülői intelem az alig 13 éves Faragónak, aki meg sem állt a Kispest-pályáig. A fű helyett azonban inkább a bőrgolyó vonzotta.
A híres gyepen épp a KAC kölyökcsapata edzett, kapust azonban nem találtak a fiúk, így Faragó ugrott be a mészcsíkra. A beszámolók szerint a markába köpött, majd néhány kivételtől eltekintve biztosan hárította a nagyképűen lövöldöző ifjak próbálkozásait.
Amikor vége volt az edzésnek, odalépett hozzá egy férfi.
– Mondd fiam, futballozol te valahol?
– – Hogyne, az utcánk csapatában, Rongylabdával játszunk.,
– – Nem úgy értem, le vagy igazolva?
– – Nem én, bácsi kérem!
– – Aztán mondd csak, lenne kedved nálunk játszani?
– – Semmi mást nem szeretnék jobban, mint ezt.
– – Én Nemes Nehadoma József vagyok. Most menj be az öltözőbe, illetve a fürdőszobába, mosakodj meg, aztán beszélgetünk. Hogy is hívnak?
– – Faragó Lajos a nevem.
Valahogy így kezdődött a történet. Talán nem meglepő, aznap este valószínűleg éhesen tértek pihenőre a Faragó-család tyúkjai, ám az biztos: a família tehetséges fiútagjának nem jött álom a szemére.
Faragó szépen lépdelt előre a ranglétrán, bekerült az ificsapatba, majd a tartalékegyüttesbe is. A helsinki olimpia idején aztán a Honvéd vegyescsapata Csehszlovákiában turnézott, Grosics az olimpián védett, Faragó így tartalékként már a csapattal tartott. Az ATK elleni meccsen aztán Garamvölgyi megsérült, így jöhetett a bemutatkozás. Nem is akármilyen.
Faragó a 20. percben a csehszlovák csatár lába elé vetődött, a támadó pedig lendületből elrúgta a kézfejét. Fájdalmát eltitkolva azonban végigvédte a találkozót, de még hogy!
A Honvéd 2:2-es döntetlent ért el, az ATK vezetői a meccs után az ifjú kapusról érdeklődtek.
– – Ki ez a Faragó? Még nem is hallottuk a nevét, pedig ragyogó képességű kapus.
A hálóőr azonban csak mosolygott.
– Apám is jónevű kapus volt Kispesten, miért ne lehetnék én is? Csak ne lenne ilyen balszerencsém ezzel a töréssel…
A debütálás jól megmutatta, milyen pálya vár Faragóra. Egészen elképesztő balszerencsehullám sújtotta. Grosics eltiltása után, már elsőszámú kapusként például súlyos vállsérülést szenvedett a Vasas ellen – ám ekkor sem hagyta el a pályát, a beszámolók szerint káprázatosan hárította a lövéseket, a Honvéd pedig 2:1-re nyert. Ekkor született a furcsa babona is, miszerint ha Faragó lesérül, szinte biztosan nyer a gárda. Ezt a sajátos szurkolói mendemondát lovagolta meg később Baróti Lajos, a Vasas akkori mestere.
– – Mondja Lajoskám, teljesen rendben van?
– – Hát persze, Lajos bácsi!
– – No, akkor megnyugodtam. Nem veszíthetünk.
Faragó 1954-ben, Skócia ellen volt először válogatott, Glasgow-ban 134 ezer néző előtt 4:2-re nyert a magyar válogatott.
– – Két percig szurkoltam. Amikor először fogtam meg a labdát, már elmúlt a lámpalázam. S ahogy elnéztem az előttem játszó Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás játékát, arra gondoltam, nem is veszíthetünk.
Faragó később még hatszor viselte a válogatott szerelését, talán nem is kell már leírnunk, sérülés miatt 1957 novemberében ismét sokat kellett kihagynia. Visszatérése pedig ekkor már azért sem volt egyszerű, mert Grosics újra parádés formában védett.
– Nincs vita! Gyuszi a vonalon is extraklasszis, kifutni pedig az európai kapusok közül is kevesen tudnak úgy, mint ő. Közte és a többi magyar kapus között, beleszámítva magamat is elég nagy a különbség. Pedig nagyon tehetséges kapusaink vannak – mondta Faragó a kapuskérdésről.
Faragó tehetségét a római olimpián is megmutatta. A Peru elleni találkozón a 6:2-es győzelmet arató válogatott tagja volt. Ez a találkozó azért is volt különösen pikáns, mert az ellenfelet a magyar Orth György igazgatta. Faragó később már nem jutott szóhoz a tornán, ám így is olimpiai bronzérmesnek mondhatja magát.
A kiváló kapus játékosként csak a Honvédot szolgálta, majd edzőként sem hagyta el szeretett klubját. Faragó Lajos augusztus 3-án lesz 81 éves.
